Mi is az a tűzzománc tulajdonképpen?
A hivatalos és szakmai megfogalmazás valahogyan úgy hangzik, hogy egy szervetlen, főleg oxidokból álló, részleges vagy teljes felolvadást követően keletkezett, üvegszerű, megdermedt massza, aminek a színezését általában különböző fém-oxidok hozzáadásával biztosítják. Ez az anyag végül rákerül a zománchordozó felületre, amit fentebb recipiensként emlegettünk, ami többnyire egyébként fém. A két anyag kölcsönhatásba kerül egymással az idő közben bekövetkező magas hőfokra hevítéstől.
Mindezen száraz definíció miért annyira lényeges? Túl a tájékozottságon azért, mert ha a zománc alapvetően az üvegfélék családjába tartozik, márpedig ez a fentiekből kiderült, az egyet jelent azzal, hogy a tulajdonságai megegyeznek az üveg jellemzőivel. Mint például, hogy saválló, éghetetlen, a víznek is ellenáll, átereszti a fényt, és természetesen nem csekély mértékben törékeny. A felépítése nem kristályos szerkezetű, hanem amorf, kicsit olyan, mintha a folyadék üvegszerűvé dermedt volna. Az üveg egyébként izotróp, ami azt jelenti, hogy a tér minden irányába azonos jellemzőket mutat.
A fondant a már fent is emlegetett őrölt, színtelen üvegpor. Ehhez fém-oxidok társulnak színezékként. Egy kis érdekesség, ha adalékként ón-dioxid kerül a fondanthoz, akkor átlátszatlan fedőzománc keletkezik. A zománc por, valamint massza (zománciszap) formájában szerezhető be. Ipari és ötvös célokra egyaránt tökéletes, de nyilván mindkét terület más tulajdonságprofilú zománcfajtát követel. A tűzzománc hordozófelülete az acéllemezen, öntött vason kívül, természetesen ezüst, arany, platina, agyag, üveg, porcelán és kő is lehet.
A vörösréz jó tűzzománc recipiens?
Igen, kitűnő, ugyanakkor a sárgaréz nem, a magas cinktartalma miatt.
